Papp Dóra: Bolyongó (spoileres review)

Az idei első olvasmányom Papp Dóra Bolyongó című könyve lett. Először a borítóba zúgtam bele, azután a fülszöveg tetszett meg, és azután... Nagyon meglepődtem.

Történet: Norbi új iskolában kezdi az utolsó évet. Az előző sulijából kirúgták, és az öntörvényű srác nehezen talál barátokat. Ebben nem segít az sem, hogy egy újpogány, északi vallás híve, a testén olyan rúna-tetoválások vannak, amelyeket a nácik is jelképként használtak, és szabadidejében egy sörfőzdében dolgozik. Azért az új iskolában sem minden szörnyű - például akad egy éles szempár, amelynek a gazdájával a fiú szívesen vív szópárbajokat. Azonban a múlt árnyai nem hagyják őt nyugodni, és végül Nobi kénytelen szembenézni mindazzal, ami elől menekül...

Vegyes érzéseim vannak a regénnyel kapcsolatban. Rossz volt a bemutatkozásunk, ugyanis a fülszöveg teljesen félrevezetett, úgy fogalmazták meg, mintha egy paranormális kalandregényhez tartozna, ehhez képest egy hétköznapi életben játszódó történetet kap az olvasó. Személy szerint, ha nem vert volna át a leírás, nem vettem volna meg a könyvet, és így élből egy hatalmas csalódással kezdtem az olvasást - ezen azonban igyekszem túltenni magamat, mert attól, hogy egy könyv nem nekem való, még lehet nagyon jó.

És azért a Bolyongó eléggé jóféle.

El kell tévedni. Mit mondok mindig? El. Kell. Tévedni. Magadban. Aztán majd lehet visszamenni.

A regény határozott erőssége a karakterrajz. Sok időt töltünk a főszereplővel, ezért rendesen megismerhetjük Norbit, és a személyisége szépen megjelenik a lapokon. Tinédzserként tudtam volna azonosulni vele - igazi lázadó, de intelligensen rebellis, az a fajta, aki tudja, hogy miért megy szembe a konvenciókkal, és még hogyha nincs is mindenben igaza, azért az dícséretes, hogy nem csak a felnőtteket akarja bosszantani a viselkedésével. Meg úgy egyáltalán, jó volt egy komplex tinédzser karaktert látni, aki nem kötelezően 2 hobbiból és 2 megadott tulajdonságból áll, hanem ennél egy picit azért összetettebb.

Az a baj a világgal, hogy mindenki meg van győződve róla, hogy neki van igaza.

Szerettem az információadagolást is. Az elejétől sejteni lehetett, hogy lappangnak dolgok a mélyben, de nem éreztem erőltetettnek, hogy nem derült ki minden azonnal. Szerettem a zenei referenciákat is - az írónő tuti, nagy zenerajongó:) Míra és Norbi románca nekem kicsit a "meh" kategóriába esett. Néha szívesen olvastam róluk, néha kevésbé, de legjobban talán azokat a részeket élveztem, amikor a Gabesszal való barátság alakulgatott.

A Bolyongó nagyon erős vallás-fronton is. A szereplők sokat boncolgatják, mit jelent a hit vagy éppen annak hiánya. Mitől lesz szent hely egy templom, vagy éppen szentebb-e, mint az erdő? Különböző, jól körülhatárolható, kerek érvek feszülnek ilyenkor egymásnak, ami biztos hogy jó beszélgetési témákat szül az olvasók fejében. A karakterek között van ateista és keresztény is, és kifejezetten érdekes, ahogy a saját vallásukról (vagy annak hiányáról) beszélgetnek.

A Nornák adták, a Nornák elvették. Ha van valami, amin nem voltam hajlandó túl sokat agyalni, az a „Mi lett volna, ha?” és társai.

A regényben rengeteg az északi mitológiás történet és utalás, így észrevétlenül tanul az ember, ugyanakkor néha kezdett kicsit tényleg bosszantó lenni, hogy Norbi a leghétköznapibb beszélgetés közepébe is bele tud izzadni egy mitológiai sztorit. Ugyanez a helyzet az ismétlésekkel - "kedves Míra", "hülye viking", "tökömet" - a kevesebb szerintem több lett volna ebben az esetben, de az is biztos, hogy ezek a szófordulatok valóban egybe forrtak a regénnyel.

A legnagyobb gondom személy szerint a lezárással volt. A Pásztor Danis szál, amilyen izgalmasan fel lett vezetve, olyan egyszerűen és gyorsan oldódott meg. Az ember szinte azt érezte, hogy 12 év trauma után ENNYI? De őszintén szólva nem tudom, hogy lehetett volna nagyobb ez a csattanás. A megoldással természetesen egyetértek (bár Míra magánakciójával nem).

Szerintem a tudásnak akkor van értelme, ha nem beléd verni akarják, hanem ha meg is akarod szerezni magadnak.

Norbi döntése ugyanígy keserédes ízt hagyott a számban. Ha a Bolyongóra csak regényként és Norbira csak karakterként tekintek, akkor valahol megérthető, hogy otthagyja az iskolát fél évvel az érettségi előtt, és elmegy dolgozni. Ugyanakkor, ha az jut eszembe, hogy ez egy ifjúsági regény, akkor már erősen "háááááááááát" az az üzenet, hogy "ugyan, nem mindenkinek fontos az az érettségi, a lényeg, hogy megtaláld magadat". Szeretném idevésni a személyes véleményemet: az érettségi qrva fontos! 18 évesen még lehet, hogy kapsz nélküle munkát, de 25 évesen ott fogsz állni széttárt karral, hogy kérem szépen, miért kell a takarításhoz is érettségi? Tessék leérettségizni! Utána el lehet menni önfelfedezni, meg körbejárni a világot, meg mittomén. Lehet várni a diplomával, vagy ki is lehet hagyni teljesen a diplomát, az mindegy! De az érettségi nem. Le. Kell. Érettségizni. ~ Köszi, hogy eljöttetek a TED-Talkomra.

Még egy pici apróság, ami számomra problémás volt - az, ahogyan az elején Norbi a Bogis incidenst kezelte, és bár kvázi megkapta érte a büntetését, valahogy nem éreztem azt, hogy megtanulta a leckéjét. (És a lecke nem az volt, hogy "ne dugd meg a főnököd lányát, mert zabos lesz").

Tudod, mit bírok a legjobban az idővel kapcsolatban? Azt, hogy mire befejezem ezt a mondatot, az eleje már múlt lesz. Történelem.

Mindent egybevetve azt gondolom, hogy a Bolyongó egy kellemes stílussal megírt ifjúsági regény, ami tud még újat mondani az önfelfedezésről, és olyan problémákkal is foglalkozik, amelyekkel más hasonszőrű regények nem, vagy nem igazán. Az írónő pedig kifejezetten szimpatikus - ugyanúgy a sorain, mint a szoc.média bejegyzésein keresztül. Biztosan próbálkozni fogok még vele - csak kivárom azt a paranormális kalandregénytXD

A regényt azoknak ajánlom, akik szeretik a lassan hömpölygő történeteket, mert az írónő stílusa nem kapkodós. Ajánlom azoknak is, akiket érdekel az északi mitológia, mert ebben a könyvben biztosan találnak legalább egy olyan sztorit, amit még nem hallottak. Gimnazistáknak, középiskolásoknak többet fog mondani Norbi története - az ő életterükben játszódik, órákon és szünetekben, házi feladat írás meg szalagavatótánc alatt. Ez nem jelenti azt, hogy idősebbek nem olvashatják, de erre érdemes készülni.

A regényt azoknak nem ajánlom, akik akciódús történetre vágynak. Ebben a sztoriban a történések a belső eseményeket támogatják meg, nincs benne sok külső izgalom. Azoknak sem ajánlom, akik nem repesnek az E/1-es narrációért, mert ez bizony végig az. Azoknak sem a legjobb választás, akik nem szívesen olvasnak iskolai zaklatásról, vagy akik átélték, és ha lehet, inkább nem beszélnének róla, mert a regény akaratlanul is feltéphet néhány sebet.

Figyelmeztetés: Bullying, valamint lájtos káromkodás, alkohol és szex - 18-19 éves szereplőknél ez nem olyan meglepő. 

Értékelés: 3,8/5

Nézz utána a molyon!