Mo Dao Zu Shi - A démoni kultiváció nagymestere

Emlékszem, volt olyan pillanata a múltamnak, amikor még volt életem, és nem falt fel minden szabad percet a Mo Dao Zu Shi. Ó milyen szépen éltünk, mielőtt megláttam, hogy a regény augusztus 31-én jelenik meg magyarul, mielőtt felsejlett az emlékezetemben, hogy a lakótársam 2-3 éve teljesen odáig volt ezért a történetért, és mielőtt úgy döntöttem, "egye fene, nézzünk bele!" És aztán minden megváltozott...

A Mo Dao Zu Shi (avagy magyarul A démoni kultiváció nagymestere) egy kínai webregény, amelyből készült manhua, donghua és végül tv sorozat is. Nehéz eldönteni, melyik adaptáció a kedvencem. Talán a manhua a legpontosabb, a donghua grafikája nagyon szép (kicsit túl szép is), és viszonylag jól követi a regény történéseit, eltekintve az eleinte alig észrevehető yaoi száltól, amit a kínai cenzúra nem néz jó szemmel. Amiről én most beszélni fogok, az mégis a TV-sorozat, amely The Untamed címen elérhető a Netflix kínálatában. (Sajnos magyar felirat nincs hozzá itt. De a Viki.com-on van)

Ez az a pont, ahol gyorsan elmesélem a sztorit nagyvonalakban: 

A Yilingi Pátriárka meghalt. A halála körülményeiről, ahogyan az életében elkövetett szörnyűségektről is rengeteg történet, legenda és pletyka terjeng. Ez a sokak által rettegett alak most, 13 év elteltével újjászületik egy fiú testében, aki feláldozta az életét azért, hogy visszahozza őt, ezzel bosszút állva saját családján. Alighogy Wei Wuxian újra feléled, kellemetlennél kellemetlenebb ismerősökbe fut bele – mit tesz ilyenkor egy kegyetlenségéről híres nagymester? Hát biztosan nem azt, amit Wei Wuxian… Aki ugyan valóban szakavatott ismerője a tiltott tanoknak, de se kegyetlennek, se ijesztőnek nem tűnik. Leginkább csak bolondnak. Abból is inkább a vicces fajtának. 

A történet egy középkori fantasy, vagyis annak a kínai változata. Különböző, spirituális erővel rendelkező klánok dolgoznak azon, hogy a világot megtisztísák a rossz szellemektől, az élő holtaktól, a ghouloktól és egyéb nem kívánt lényektől. Azonban a klánok között komoly hatalmi viszály áll fenn, és politikai csatározások zajlanak a háttérben. Ez a környezet erős diplomáciai érzéket kíván, ezért a forrófejű Wei Wuxian, akit örökbefogadott a Yunmengi Jiang Klán feje, soha nem igazán találta a helyét a klánvezérek és nemesi családok között. Ezen az sem változtat, hogy történetesen egyszer már meghalt, mert hiába szeretne kimaradni mindenből, és új életet kezdeni, akarata ellenére egy "testrész vadászat" közepén találja magát. Az egymás után felbukkanó testrészek ugyanahhoz a holttesthez tartoznak, és minél többet tudnak meg a szétdarabolt ismeretlenről, annál több derül ki a háttérben folyó ármánykodásokról is, amelyek több szálon kapcsolódnak Wei Wuxian előző életéhez, mint azt (anti)hősünk gondolta volna.

Izgalom, rengeteg humor, és egy kis romantika fűszerezi a kalandot, amelynek során számtalan titokra fény derül a múltból! A Yaoi szál egészen a 4. kötetig nem igazán jelentős, inkább csak romantikus.

Ez pedig az a pont, ahol megkérlek, hogy ha nem ismered legalább az egyik feldolgozást, akkor ne olvass tovább. Töltsd le, nézd meg, olvasd el, mielőtt lejjebb tekernél, mert olyan SPOLERES leszek, hogy hajajj. Érezd magad figyelmeztetve!

Biztos voltatok már úgy egy adaptációval, hogy egyszerre imádtátok, és.... hát nem annyira imádtátok. Mert én most így vagyok a tv sorozattal. Annyira szeretem a színészeket és a játékukat, annyira szeretem a díszleteket és a jelmezeket, annyira szeretem a látványvilágot és a zenét! Ugyanakkor a történet annyival jobb is lehetett volna :(

Ez most nem egy "ne nézd meg a sorit, mert szar" poszt. Ez most egy "nézd meg a sorit, mert tök jó, de basszus annyival jobb is lehetett volna" poszt, amelyben végigmegyek azokon a pontokon, amik "annyival jobbak is lehettek volna."

Yaoi vagy sem?

A kínai cenzúra miatt egy valami már egyből egyértelmű - a sorozatban nem maradhatott a yaoi szál. Az én személyes véleményem az, hogy ez nem olyan nagy baj. Főleg, mivel számomra a regényből is kilógnak az erotikus jelenetek. Mármint az a 2, ami a negyedik kötetben van. Ez egy nagyon erős történet, amit abszolút megtámogat a romantika a két lead között, de az erotika néha teljesen kidob a sztoriból. (Lásd még: Sürgős misszió közepén vagyunk, minél előbb el kellene intéznünk a főgonoszt, de azért arra találunk időt, hogy a hatalommegdöntősdi előtt berúgjunk, széttörjünk egy kádat és szexeljünk egyet úgy, hogy a másik lényegében magánál sincs.)

Egy szóval talán az a fő problémám az erotikus jelenetekkel, hogy elég erős "kanos tini fanficet ír" energiát árasztanak, ami fura egy komoly mondanivalóval rendelkező regénynél. Persze, egy kicsit többet én is szívesen láttam volna (pl a bekötött szemes csókot <3), de nem volt igazán nagy hiányérzetem.

Ezen kívül viszont bátran állíthatom, hogy a The Untamed a legromantikusabb nem-meleg meleg tv sorozat, amit valaha láttam. Szerintem a főszereplők érzelmei maximálisan átjönnek a direkt kimondás nélkül is. (Lan Zhan állandó gay panic mode-ja egyszerűen imádnivaló <3) Nem húzták ki belőle a romantikus szálat, csak éppen a verbális megnyilvánulásait. A pillantások viszont nagyon is ott vannak. Aki fogékony az ilyen finom jelekre, látni fogja. Aki nem akarja látni, megmagyarázhatja magának, hogy "csak nagyon-nagyon-nagyon jó barátok." (Ja, perszeXD)

Extra szálak - avagy maradjunk hűek vagy sem?

Többekkel beszéltem már, és többen állítják, hogy a tizenvalahanyadik résztől egészen megváltozik a sorozat. Hirtelen elkezdi pontosan követni a könyvet. Néha annyira szóról szóra hagyják a párbeszédeket, hogy elfelejtik kihúzni azokat a részeket, amiket kihagytak a feldolgozásból.

Az elején nem ragaszkodtak annyira a pontossághoz. Például bevezettek egy yin metal keresős extra szálat, ami amellett, hogy értelmetlen volt - hiszen a végén még a menetközben megtalált darabot is elveszítették -, a borzalmas CGI és egyéb bábszörnyek miatt totálisan átment zs-kategóriásba az egész sorozat, aminek amúgy láthatóan tisztességes büdzséje, és nem amerikai szériához képest egész tisztességes speciális effekt költése is volt.

Ez mind valószínűleg azért történt, hogy megpróbálják összekötni a regényben amúgy három etapra vágott visszaemlékezést, de alapvetően gyengítették vele a sztorit, és egy csomó plothole-t kreáltak. Teljesen értelmetlen volt pl behozni a Wen tesókat már az elején, és Qingből kémet csinálni. Xue Yang karaktere (és vele együtt Song Lan és Xiao Xingchen) is teljesen random pontokon került elő, ahol semmi helye nem lett volna, mert megpróbálták főbb gonosszá emelni. Ugyanez igaz a nem létező szerelmi szálra Jiang Cheng és Wen Qing között. Csak így... minek? 

Szóval, amit megpróbáltak pluszba beleerőltetni az elején, nem igazán működött, és a későbbiekben sokszor azért kellett változtatni a történetvezetésen apróságokat, mert az első tizenpár részben rossz döntéseket hoztak.

Fontos nüanszok

A legnagyobb problémáim mégis olyan apróságokkal vannak, amik önmagukban alig látszanak gondnak, de összeadódva hiányérzetet hagynak maguk után. A teljesség igénye nélkül:

- Wei Wuxian csak a hadjárat döntő ütközetében vett részt, nem az egész háborúban, és nem forgatott ki sírokat. Egyetlen egyszer sem látjuk, hogy milyen borzalmas ereje van valójában, csak füstöt fuvolázik. Ami irtó menőn néz ki - don't get me wrong -, csak nehéz elhinni, hogy a kultivátorok ennyitől összecsinálnák magukat. A regényben sem látjuk, mit csinál egyenesben, de többször le van írva, hogy több csatában is részt vett, hogy egész temetőket forgatott fel, hogy az elhullott katonákból zombit csinált, és velük irttatta ki a családjukat, és még ő maga is beismeri, hogy kicsikét túlzásba esett. Itt ebből semmi nincs. Nyilván tisztában vagyok vele, hogy a a halott feltámasztósdi sem fér bele a cenzúrába, de amikor azt mondja a végén, hogy egyedül szálltam szembe 5000 emberrel, csak nézel, hogy "Sweetheart, mikor?"

- Azt sem élvezem, hogy kimosták minden mocsokból a karaktert. Valaki más is furulyázott, ezért nem tudta irányítani Wen Ninget, amikor megölte a sógorát. Valaki más is furulyázott, ezért veszítette el az irányítást a Nightless Cityben, és így tovább. Nem kérünk fehérre mosott főhőst. Így gyakorlatilag nincs mit megbánnia, hiszen nem tett semmi, de semmi rosszat. Kifordul tőle a karakter...

- Plusz a tv szériában ugyan meg van említve, hogy csomó mindent Wei Wuxian talált fel, amit még a mai napig is használnak, de a soriból sokkal kevésbé jön le, miért is híres, és miért is próbálják egyes emberek követni a módszereit (amelyeknek amúgy ő volt az úttörője. Na nem a soriban, mert ott Xue Yang felmenője). Ez még kevésbé érthető, mint az, miért félnek tőle.

- A készítők úgy döntöttek, hogy Wen Rouhan maga az ördög. A visszaemlékezős részeknél vissza-visszakapcsolunk Wen Rouhanra, ahogy gonosz arckifejezéssel ácsorog a yin metal darabjaival, körülötte zombik, vagy valakit megbüntetünk, vagy mit tudom én. Úgy van beállítva a teljes Wen klán, mintha az ördögöt látnánk. Ez visszaköszön abban is, ahogy bánnak például a klánok tanítványaival stb. És ugyanez igaz később a Jin klánra - Wen hadifoglyokat állítani a céltábla alá? Really??

- A maszk! Nem akartak két karaktert Wei WuXianhoz, meg ahogy hallottam, a meghalós-lélekvisszahozós dolog is le van tiltva a tv-ben, ezért a jelenben Wei Wuxian a saját testében tért vissza, és egy randa maszk akadályozza csak meg az embereket, hogy ráismerjenek. Én azt csodálom, hogy van, aki nem vágja le első blikkre:/ Legalább a haját, vagy az öltözködését megváltoztathatták volna:/ Teljes hülyeség.

- Lespoilerezett csavarok - A készítők nem bíztak benne, hogy a néző elég okos, mert a két legnagyobb csavart a sztoriban úgy spoilerezték le, mintha kötelező lett volna. A legelső részben valaki fizet egy fickónak, hogy ijesztő történeteket meséljen a Yilingi Pátriárkáról, és látjuk a legyezőjét. Oké, nem egyértelmű az utalás, és könnyű megfeledkezni róla, de szerintem mindenki jobban szeret meglepődni rajta, hogy Nie Huaisang mozgatta az eseményeket az elejétől a végéig. (Plusz, én erősen úgy érzem, hogy a sorozat igyekezett Huaisangot a rosszfiúk sorába szuszakolni, pedig nem az). Ugyanígy a golden core átadós dolgot is nagyon egyértelműen lelövik. Csak akkor nem rakod össze fejben, ha nem akarod, mert látod veszekedni Wei Wuxiant és Wen Qinget, és látod a tekercset is, ami mutatja az eljárást.

Miért imádom a sorozatot mégis?

Ezek így felsorolva jelentős különbségeknek tűnhetnek, és nem mondom, hogy nem azok (ahogyan azt sem, hogy van olyan jó a sorozat, mint a regény, mert a regény vitán felül sokkal, de sokkal jobb). A sorozat mégis könnyen belopja magát az ember szívébe, és ennek a fő oka a színészi játék és a karakterábrázolás. Bevallom, hogy előbb szerettem bele a tv sorozat Wei Wuxianjába, de miután elolvastam a könyvet, még mindig úgy érzem, hogy a tévében ugyanazt a karaktert láttam, mint a lapokon.

Ugyanez igaz Lan Zhanra és Jiang Chengre, és Wen Ningre és mindenki másra is. Nyilván nem tetszhet mindenki ugyanúgy, de az alakítások nagyon rendben vannak. Az érzelmek tökéletesen átjönnek. Látszik, hogy a színészek jól ismerték az eredeti karaktereket, és mindent megtettek, hogy azokat a szereplőket vigyék vászonra, akiket a rajongók ismernek. 

Ez kombinálva azzal, hogy a végefelé sok helyen gyakorlatilag szóról szóra adaptálták a regényt, azt eredményezi, hogy a sorozatban számtalan kedvenc pillanat elevenedik meg, méghozzá úgy, hogy nem okoz csalódást. A helyszínek, kosztümök (és a srácok) mind egytől egyig gyönyörűek, és a történet is egészében átjön, még a hibái ellenére is. Annyira, hogy elkezdtem győzködni az ismerőseimet, hogy nézzék meg, ami nekem nagyon nem szokásom.

Abszolút fanolható darab ez a széria, és így szívesen ajánlom a regény mellé. De tényleg!




.