Fejezet vs. novella: mi a különbség? Muszáj novelláznod, ha regényt akarsz írni?

A minap egy beszélgetés során Riley E. Rainesszel előkerült az a sokat hallott tanács, hogy novellázni kell a regényíráshoz, és úgy éreztem, ez a kérdés megérne egy bejegyzést. Ugyanis részint van benne igazság, részint nincs. Minden leírt szó formálja az író hangját. Körülbelül úgy, ahogy minden egyes edzés növeli az izmokat, de azért nem biztos, hogy a felülés a leghatékonyabb mozgás, ha medicinlabdányi bicepszet szeretnél. Ahogy nem biztos, hogy a novellázás elengedhetetlen, ha regényt akarsz írni.

A novella definíciója szerint egy rövid, csattanóban végződő epikus mű, amely általában kevés szereplőt mozgat, rövid idő alatt játszódik és egy központi cselekményszála van. Persze, a "rövid " relatív, léteznek olyan hosszú novellák is, hogy az szinte már kisregény, ugyanakkor olyan rövidek is, hogy még el sem kezdted olvasni, már a végén vagy. Némelyek hajlanak a lírába, mások pedig a drámába. A hosszabbakban gyakran hosszabb idő telik el, és a magasabb szószám több szereplőt is elvisz a hátán. A keret ugyan egyre tágul, de ha ragaszkodunk az alapdefinícióhoz, azonnal látszik, hogy a regény, a fejezet és a novella között azért bőven vannak eltérések. Miért ajánlják mégis?

Mi szól a novellázás mellett?

Először is az íráskészségnek nagyon jót tesz a folyamatos gyakorlás, és mi lenne erre alkalmasabb, mint egy rövid és tömör történet, amit kerek egészként tudsz kezelni? Minél többet írsz, annál könnyebben jönnek majd a szavak, és gyorsabban kialakul egy egyedi, rád jellemző stílus, ezért érdemes naponta írni valamennyit - erre a célra tökéletesen megfelel a novella.

Ráadásul a történetmesélés alapvető szerkezetét is követi: van egy bevezetés, amit megzavar egy konfliktus, ezután erre a konfliktusra reakcióként kibontakozik egy történet, majd a feszültség csúcspontja után következik egy ütős lezárás.

Azért is ajánlják olyan sokan a novellázást, mert könnyebb kicsiben kezdeni. Ha sikerül egy karaktert mozgatni, utána jöhet a harminc, ha sikerül egy történetszálat végigvinni, megpróbálkozhatsz beleszőni B és C plotot, ha sikerül röviden megcsinálni ütősre a lezárást, hosszabban is menni fog. Ez az elmélet, és persze van alapja, hiszen az ember tanuljon meg járni, mielőtt futni kezd. Csakhogy a novella nem a regény kicsinyített mása, akármennyire is úgy tűnik első blikkre.

Számtalan szerző beleesik abba a csapdába, hogy novella-szerkezetben ragad, úgy kezeli azt, mint egy fejezetet a regényében, és sok kicsi novellából rakja össze a történetet. Megint mások azt a tanácsot hallják, hogy csak úgy lehet regényt írni, ha előbb megtanulnak novellázni, és elkedvetlenednek, amikor a novella nem fekszik annyira nekik, hiszen elvileg ez a könnyebb vég, a regény pedig a nehezebb. Egy szóval a tanács önmagában nem rossz, de ha találkoztál már ezzel a két véglettel, esetleg bele is estél az egyikbe, nem benned van a hiba.

Mi a különbség a regény és a novella között?

Túl a nyilvánvalón (egy cselekmény-több cselekmény, rövid idő-hosszú idő, kevés karakter-sok karakter), a legnagyobb különbségek a befejezés környékén keresendőek. A novella rövidsége miatt a csúcspont erősen a vége felé húz, és a lezárás gyakran egyetlen rövid csattanó. Ezzel szemben a regény több fordulóponttal operál a történet során, és a klimax után még el kell varrni minden szálat. Általában nincs csattantó, ha valami komoly fordulat van, az helyileg a csúcspont elé kerül, nem pedig után.

Novella	Regény
Rövid	Hosszabb
Kevés szereplő	Sok szereplő
Rövidebb idő	Többnyire hosszabb idő
Egy-feszes cselekmény, egy ötlet	Több cselekményszál, csavarok
Egy csúcspont	Több fordulópont vezet a legfeszültebb csúcsponthoz
Csattanó a csúcspont után, vagy  vele egy időben	Ha van központi csavar, a csúcspont előtt lepleződik le

Na, jó, April - mondhatod ezek után, - ezt értem, de mi a baj azzal, ha novellaszerűen írok meg egy fejezetet? Elvégre az is többnyire egy téma köré csoportosul, az is kisebb terjedelmű, és nem baj, ha feszes a szerkezete.

Iiiiiigen, és nem.

Mi a különbség a jelenet/fejezet és a novella között?

Van olyan eset, hogy működik a novellisztikus szerkezet egy fejezetnél, és valóban akadnak hasonlóságok: mindkettő állhat több jelenetből vagy egyből, mindkettő általában egy kérdés köré épül fel, és mindkettőben van egy központi konfliktus... Azonban valahol a konfliktus környékén kezdődik a különbségek sora.

A fejezet központi konfliktusa ugyanis, olyan, mint egy vízbe dobott kőről készült fotó. A hullámok, amiket a kő generál, túlnyúlnak a fotón, a hatásuk fejezetekkel később is érződik, ráadásul lehet több konfliktus is játékban egyszerre, és nem is mindig oldódik meg mind a fejezeten belül. A novella viszont annyira tömör, hogy erre nincsen benne lehetőség, a konfliktus megoldódik a történet végére.

Funkcióban is van különbség. A regények jelenetei ideális esetben kettős funkciót látnak el. Egyrészről kapcsolódnak a fő cselekményhez, másrészről bemutatják a bennük szereplő karakter jellemét, vagy tovább fűzik a mellékszálakat. Azt szokás mondani, hogy ha ezek közül egyik sem, akkor azt a jelenetet kukázni kell. A feszes szerkezet itt sem válik a novella előnyére, mert egyetlen cselekményre koncentrál - ha ezt a szerkezetet követed minden fejezetedben, túl lineáris lesz az eredmény.

A másik lényeges elem pedig megint csak a lezárás. A fejezetlezárások szeretik a cliffhangereket, amik arra ösztönzik az olvasókat, hogy lapozzanak. A novellák viszont le vannak kerekítve, ellövik a puskaport a végén - ez nem tűnhet olyan nagy különbségnek, de az, és észrevétlenül tud benneragadni az ember ujjában a novella ritmusa.

Novella	Jelenet	Fejezet
Rövid	Rövid	Rövid
Kevés szereplő	Általában kevés szereplő	Több szereplő is lehet
Rövid idő	Rövid idő	Hosszabb idő is lehet
Egy cselekmény	Egy cselekmény, kettős funkció	Több cselekmény szál is megjelenhet benne
Konfliktus lezárt	A konfliktus tovább gyűrűző	A konfliktus tovább gyűrűző
Csattanó a végén, nincs cliffhanger, Lezárt.	Lapozásra ösztönző vég, néha cliffhanger	Lapozásra ösztönző vég, gyakran cliffhanger

Akkor most nem novellázhatok, vagy mi van?

Dehogynem! Mint az elején is mondtam, minden írás jót tesz a stílusnak és az írói hangnak, ráadásul a novella jó gyakorlóterep a későbbiekre nézve, meg egyébként is, mindenki azt csinál, amit akar, és amihez kedvet érez. Ha szeretsz novellázni, novelláz nyugodtan. A két műfaj teljesen más jellegű történetekhez ideális, és egyáltalán nem ütik egymást (erről majd egyszer hosszabban, ha érdekel titeket). De fontos tudatosítani a különbségeket, mert ez javára válhat a majdani regényednek. A novellázás tehát lehet hasznos, de a regény nem egy felnagyított novella, és a fejezetek sem úgy működnek, mint a novellák. Ha pedig előbb kezdtél futni, és nem estél hasra a saját lábadban, nincs semmi baj azzal, ha lassúnak találod a sétát. Kicsit nyakatekert hasonlat, de a lényeg, hogy nem kell feltétlenül novellázni ahhoz, hogy az ember regényt tudjon írni. Legalábbis én így gondolom.

Ti mit gondoltok?

Aki nem novellázik, regényt sem tud írni? Mennyire fontos a novellázás a regényíráshoz? Elengedhetetlen, vagy elhanyagolható?