Nyugati vs. Keleti történetmesélés (Literature Devil videója alapján)

Találtam egy érdekes angol nyelvű videót arról, hogy mik a fő különbségei a keleti illetve a nyugati típusú történetmesélésnek, és miközben boldog-boldogtalannak elkezdtem linkelgetni, rájöttem, hogy nem tud mindenki angolul, úgyhogy arra gondoltam, mi lenne, ha összefoglalnám nektek:) (A videót linkelem a cikk végén. Több benne a példa, mint amennyit legépeltem, mert egy 30 perces esszéről van szó, szóval érdemes megnézni:)


Mindenki, aki találkozott már bármilyen keleti termékkel - rajzfilmmel, filmmel, képregénnyel vagy regénnyel - érezheti, hogy ezek a művek valamiért mások, még ha nem is tudja megragadni a különbség okát. Van, aki szerint a japán filmek lassúak, vagy vontatottak, van, aki az akciót hiányolja, és ennek az egésznek az oka mélyen a kultúránkban gyökeredzik.

A videoesszé szerzője éppen ezért a legendáknál kezdi az összehasonlítást - mert ezek a történetmesélés alapjai. Az Odüsszeiát és a Nyugati utazást veti össze, melyek bár sok ponton hasonlítanak - például mindkettőben van egy főszereplő, aki kalandra indul, és az istenek kísérik az útját -, azonban a Nyugati utazás egyvalamiben jelentősen különbözik.

Nakama



A főhős társai önálló, jól megformált karakterek, akik önmagukban is fontosak, nem úgy az Odüsszeiában, ahol bár meg vannak említve a társak, önálló karakterük nincs, és elvesztésük nem okoz lelki dilemmát a hősnek. Ezeket a társakat, kísérőket a keleti (pontosabban a japán) történetmesélésben "nakamáknak" nevezik.

Az esszé szerzője itt felidéz egy gyakran használt klisét (nem is értem, ez hogy jön ide, mert ez a nyugati történetmesélésben is kifejezetten ismert), az 5 fős csapatot, ami egy vezetőből, a szárnysegédből, az okosból, az erősből és a lányból áll, és azt mondja, hogy sok keleti történet alkalmazza ezt a felállást.

Megemlíti azt is - egyébként teljesen helyesen -, hogy ezek a társak a keleti történetekben gyakran ellenségekből lesznek, ami sokkal kevésbé jellemző nyugaton. A keleti történetekben ugyanis az ellenfelek nem mindig ellenségek, és általában nincsenek gonosznak megfestve.


Gyík vagy zseni



Ezután a magyar szinkronnal is játszott Death Note - A halállista elemzésén keresztül mutatja be azt, hogy mennyire különbözik a főszereplő karakterek ábrázolása. Ebből a sorozatból ugyanis készült nemrégiben egy amerikai feldolgozás is, ami elérhető a Netflixen keresztül.

Az eredeti történet szerint Light, aki iskolaelső, mindenben a legjobb és még népszerű is, talál egy füzetecskét, egy halállistát. Ha valakinek leírja a nevét ebbe a füzetbe, az meghal - a központi kérdés, hogy mit kezd egy istenkomplexusos csodagyerek ezzel a képességgel.

Míg a japán változatban Light intellektusa valami olyasmi, ami hagyományosan tisztelt, addig az angol változatban Lightból "gyíkot" csináltak, aki pénzért írja mások leckéjét, ugyanis a nyugati történetmesélésben szinte elképzelhetetlen, hogy valaki egyszerre legyen intelligens és népszerű. Ezzel szemben a keleti történetekben az intellektus sokszor győzi le a fizikai erőt. A küzdősportokkal foglalkozó történeteket is érdemes ilyen szempontból górcső alá venni, ahol a bölcsesség, a filozófiai háttér, a lelki fejlődés sokszor többet nyom a latba, mint a technika vagy az erő.

A háttérben megbúvó ideológiák


Az esszé készítője ezt a buddhista és a konfúcionista ideológiából vezeti le, ahol a cél a lélek, önmagunk fejlesztése, és a harcművészet ehhez eszköz, szemben a katolicizmussal, ahol ugyancsak a lélek fejlesztése a cél, de a központban egy kényszerítő erő, a pokol fenyegetése áll.

Ez is jól mutatja, a nyugat és a kelet mennyire máshogy áll a konfliktus kérdéséhez a történetben. A keleti történetekben néha előfordul egy, az egész történeten átívelő probléma, de nem feltétlenül konfliktus (ahhoz ugyanis valamilyen ellenálló erő kell, ami nem mindig van).

Mert például SPOILERXD, de az Odüsszeia arról szól, hogy Odüsszeusz számtalan megpróbáltatással néz szembe, hogy haza érhessen, mielőtt a kérők lenyúlják a feleségét és a királyságát; ezzel szemben a Nyugati utazás nem arról szól, hogy nagy ellenségekkel néznek szembe, nőket mentenek meg, és leigáznak egy királyságot, hanem arról, hogy Buddha elviszi a tanait délre, ahol az emberek túl hedonisztikus életet élnek.

Eltérő történetszerkezetek



A nyugati rendszerben leggyakrabban a Freytag piramis (katt a linkre Cassy Blacksmith szuper leírásához) szerint rendezzük a történetet, amelynek egyik oldalán a bemutatáson, a gyújtóproblémán, a fokozódó sikereken és a bonyodalmakon keresztül jutunk el a csúcspontba, amit a szerencse megfordulása, a fokozódó bukások, megoldás és levezetés követ.



Ezzel szemben keleten az egyik legjellegzetesebb történetszerkezet az úgynevezett Kishotenketsu, mely áll a bemutatásból, a fejleményekből, ami további információkat és egy bonyodalmat tartalmaz, egy fordulatból/csavarból  és egy lezárásból, ami elvarrja a szálakat.

Erre a videó az alábbi példát hozza - 1: Egy apa rájön, hogy nincs otthon étel, ezért elindul bevásárolni. 2:A felesége szól neki, hogy vigyen magával paprika sprét, mert ilyenkor veszélyes a környék. 3:Mire a férj hazaér, az egész családját meggyilkolták. 4:A tettes még a házban van, de lefegyverzi őt a paprikasprével. A zárójelenetben helyszínelnek a rendőrök

Közelebbről megnézve ennek a történetnek nem igazán van központi konfliktusa, ami viszont elengedhetetlen egy nyugati történetben. Ha ez egy nyugati történet lenne, úgy indulna, hogy bemutatjuk a bajos környéket és a családot, kimegy az áram, és a férj meghallja a felesége sikolyát, majd egy pisztolylövést. A betörőről kiderül, hogy igazából egy uzsorás, akitől a feleség a férj tudta nélkül kért pénzt, és most túszul ejti a férfi gyerekeit. A fokozódó bukások során a férfi egyik gyermeke meghal, és kilátástalannak tűnik a helyzet, de aztán a hős összegyűjti minden belső erejét, és legyőzi a támadót.

A külső konfliktus hiányában

Ebből az összehasonlításból is látszik, hogy a keleti formulában nincs kötelezően jelen a külső történetmozgató konfliktus. Ez nem azt jelenti, hogy nincs benne egyáltalán konfliktus, csak olyan külső konfliktus nincs, amely a történet központi eleme lenne, ami mozgatná a cselekményt. És emiatt ezeknek a történeteknek a cselekménye általában más elemek körül forog.

Ennek köszönhető például, hogy olyan sok a hétköznapi életet tematizáló regény vagy rajzfilm, és hogy egyes filler-részek, mint például a kötelező strand-epizód jelen lehetnek egy történetben.

Ha ugyanis van központi (külső) konfliktus, akkor minden történetelemnek lazábban vagy szorosabban, de ahhoz kell kapcsolódnia, a karakterek, ellenfelek és csavarok pedig ennek csak eszközei. A történetek mindig egy problémából indulnak ki, és a központi kérdés az, hogyan oldódik meg ez a probléma. (Pl egy gonosz birodalom igázta le a messzi-messzi galaxist. Hogyan oldódik ez meg?)

Ezzel szemben a keleti történetmesélésben a külső konfliktus eszközzé válhat, aminek segítségével bemutatunk valami mást. Annak a másnak pedig általában a karakterhez, az ő belső konfliktusaihoz van köze. (Ilyenkor a kérdés például az, hogy adott egy istenkomplexusos zseni, aki hozzájut egy isteni hatalommal bíró füzethez - mihez kezd vele?) Ez nem jelenti azt, hogy ezekbe a történetekbe nem kerülhet külső konfliktus, hiszen szinte legendás a Death Note-ban Light és az őt üldöző L nevű nyomozó macska-egér játszmája. Azonban a történet akkor is megállja a helyét, ha L karakterét kihúzzuk belőle. Ez a legtöbb nyugati történet esetében nem így van. Ott az antagonista maga a konfliktus. Konfliktus nélkül pedig nincsen történet.

Ez alapján elmondható, hogy a nyugati (szórakoztató) történetek elsősorban a külső konfliktusra koncentrálnak, míg a keleti történetek sokkal több figyelmet fordítanak a főszereplő belső konfliktusaira. Ez persze nem jelenti azt, hogy bármelyik is jobb, mint a másik, sem azt, hogy ne lennének átfedések. Azonban fontos figyelni a különbségekre, és eltanulni egymástól azt, ami jó.



.

Bár vannak pontok a konfliktus kérdésében, amiben gyakorló anime-, manga-, dorama- és light novel fanként nem feltétlenül értek egyet az esszé szerzőjével, azért mindenképpen nagyon érdekes ez az összehasonlítás. Ti hogy látjátok? Szerintetek mik a fő különbségek a keleti és a nyugati történetek között? Ti élvezitek az ilyen "konfliktus nélküli" cselekményt?:)

Nyugati vs. Keleti történetmesélés (Literature Devil videója alapján) Nyugati vs. Keleti történetmesélés (Literature Devil videója alapján) Reviewed by April Faye on 16:55 Rating: 5

Nincsenek megjegyzések:

Üzemeltető: Blogger.