„Ez is ugyanolyan unalmas nap, mint a többi.” Akkor miért olvassam el? - 5 tipp, hogy izgalmas legyen az első fejezeted

A regény dramaturgiájában az első fejezeteknek különösen fontos szerepük van. Ezek alapozzák meg a főhős előéletét, mutatják be a környezetét, hogy lássuk honnan indul, és mit kockáztat, amikor beköszönt az első zavar a történetben, amikor valami megbolygatja az állóvizet. Ennek az "állóvíznek" a bemutatása azonban könnyen csúszik félre.

„A mai nap is ugyanolyan szürkén kezdődött, mint mindig” - Akkor miért akarjam tovább olvasni?

„Ez a nyár is unalmasnak ígérkezett” - Akkor miért akarjam folytatni?

„XY ugyanolyan lustán tollászkodott a tükör előtt, mint mindig” - Megint csak, miért érdekeljen ez?

Nyilván a fenti kezdésekkel az a céljuk az íróknak, hogy érzékeltessék, milyen unalmasak azok a hétköznapok, amelyekből a zavart keltő tényező majd kilendíti a főhőst, és hogy ezekkel az unalmas hétköznapokkal ellenpontozzák a kaland izgalmát.

Csak egy a baj.

Az unalmas részt senki nem akarja elolvasni.

Ha te magad írod le, hogy ez most unalmas lesz, ne várd, hogy valaki izgatottan olvassa. Ez nem azt jelenti, hogy nem írhatod le a hősöd életét, vagy, hogy nem kell érzékeltetned, milyen a környezete. Azonban ennek számtalan jó módja is van. Ehhez hoztam néhány tippet.

Ne kezdj reggellel!

Ne kezdd se ébredéssel, se öltözéssel a napot. A reggeli kávét és a pirítós fölötti beszélgetést is nyugodtan ki lehet hagyni. Lökd be a szereplődet a nap közepébe. Dobd bele egy felelésbe, vagy rúgja fel egy néni a buszon, vagy bármi más olyan szituációt találj neki, amely nem csak a hétköznapjait mutatja be, hanem azt is, hogy ő milyen ember. Keress egy olyan helyzetet, amelyben a karakter reagál, és nem csak téblábol, és ragadd meg úgy, hogy az berántsa az olvasót.

Nem kötelező leírással kezdeni. 

Leírással kezdeni természetesen nem rossz, de vannak olyan helyzetek, amikor nem kell erőltetni. Ha egy mondat nem mond semmi újat, vagy ha soha többet nem fog előkerülni az információ a történet során, el kell gondolkodni azon, hogy érdemes-e meghagyni. A kevesebb néha több. Főleg igaz ez az elején, itt a feszesség sokat segíthet, hogy megtartsd az olvasót. Ha egy mondatnak nincs fontos információtartalma, és nem tesz hozzá a hangulathoz sem, mennie kell.

Ugyanezen a gondolaton elindulva időnként nyugodtan kezdhetsz párbeszéddel. Válassz egy olyan első mondatot, amire valamiért oda kell figyelni. Aminek személyisége van, és ami átadja a szereplő személyiségét. Ez biztos, hogy legalább a következő néhány sor erejéig megtartja az olvasót.

Kezd a zavarral! 

Az első pár fejezet – vagyis a bevezetés szakasza – átvezeti a karaktert a történet fő cselekményébe. Ennek az első érzékelhető mozzanata egyfajta kezdeti zavaró tényező, valami, ami sejtteti, hogy nemsoká gyökeres változás fog történni. Kezdd ezzel a történetet, és garantáltan mindenki izgatottan fog a következő oldalra lapozni. Itt nem kell mindig nagy dologra gondolni – a zavar lehet egy telefonhívás is, amit nem ért el a főszereplő, de akár csatajelenettel is indíthatsz, amelyik illik a történetedhez.

Az első mondat fontos 

Nem lehet minden első mondat nagy durranás. Van egy csomó könyv, amelyik csak úgy elkezdődik, és ettől függetlenül is nagyon jó, de azért vannak dolgok, amiknek helye van az első mondatban. Jó, ha az első mondat valamilyen aktív dolgot ír le, és jó, ha a főszereplő neve elhangzik benne. Persze ez nem szabályszerű, de megkönnyíti az olvasást.

Ez nem vonatkozik arra, ha valami meghökkentővel szeretnél indítani. És arra sem, ha természeti képpel nyitsz. Ez utóbbi esetben viszont ügyelj arra, hogy annak a természeti képnek köze legyen a cselekményhez, ne csak az esztétikai értéke miatt szerepeljen a szövegben.

Az első pár bekezdés még fontosabb 

A legtöbb ember az első pár bekezdés alapján dönt, amikor könyvet vásárol, ezért erre külön oda kell figyelni. Ha készen vagy a regénnyel, olvasd át újra az első bekezdéseket. Téged megragadna? A te érdeklődésedet felkeltené? Akarnád tudni, mi következik, és mi lesz a karakter sorsa? Legyél szigorú magaddal. Akár fel is olvashatod a szöveget hangosan, hogy kiszűrd a döcögő mondatokat.

.

James Scott Bell így írt az erős regénykezdésről. Olvassátok el az ő tanácsait is!

.

Remélem, találtatok a fentiek között legalább egy használható tippet. Ha vannak hasonló ötleteitek arra, hogyan lehet jól elkezdeni egy történetek, hagyjátok itt, vagy a Facebook-on komment formájában, hogy az is segíthessen másoknak:)

Jó írást!:)