Könyörgöm, tedd ki a tárgyragot! - Legbosszantóbb nyelvi vackok 1.

Minden író életében vannak olyan szavak, kifejezések, nyelvtani szerkezetek, amelyeket kerül, mint az egyszeri egyetemista az elméleti órákat. Ezek a bosszantó kis apróságok ugyanolyan idegesítőek tudnak lenni az ember saját írásaiban, mint más alkotók könyveiben. Nálam ilyen "bosszantó kis apróság" a tárgyrag elhagyása.

A tárgyrag, vagyis a tárgyas viszonyt jelölő 't' betű a szavak végén a magyar nyelvben néha elhagyásra kerül, amikor birtokos személyragot követ. Vagyis például a "beütöttem a fejemet" helyett időnként csak annyit mondunk, hogy "beütöttem a fejem".

Bár ez az első és a második személyben nyelvtanilag nem helytelen, és irodalmi szövegekben is elő-előfordul, attól még engem rettenetesen irritál, és mondom is, hogy miért:

A tárgyrag elhagyása egyes esetekben értelemzavaró lehet. 

Nézzük a következő példát:

- Mit csinál itt Péter?
- A barátod várja.

Totálisan nem mindegy, hogy Péter várja a barátodat. Vagy a barátod várja Pétert. De ha elfogadjuk, hogy a tárgyragot nem kell kitenni, akkor minden kuszaságával együtt a fenti párbeszéd helyes, és értelmes, tehát nem kell javítani.

Persze, mindig elhangzik az a tanács, hogy ahol értelemzavaró lehet, ott érdemes kitenni a tárgyragot, de kérdem én, miért csak ott, és nem furcsa-e, ha csak ott? Szerintem sokkal egységesebb úgy egy szöveg stílusa, ha az ember következetesen használja a tárgyragot, és nem csak akkor teszi ki, amikor kedve van hozzá, vagy amikor a hiánya nehezíti a szöveg megértését.

De ez csak az én véleményem:)
.

Ti mit gondoltok erről? Hülyeségeken rugózok? Ti figyeltek erre az apróságra? Esetleg vannak hasonló dolgok, amik meg titeket bosszantanak? :)