Marvel kapitány, avagy női karakterek hős szerepben

Unpopular opinion: a Marvel kapitány nem volt szar. Sőt, hovatovább jó volt. Meglepően jó. Olyan kalapemelősen, hümmögve bólogatósan jó. Annyira jó, hogy utána izgatottan csekkoltam fel az internetre, hogy együtt tudjak fanolni emberekkel, de az internet sztyeppéi üresen ásítottak rám, csak néhány ördögszekeret pergetett a szél. Mi van már emberek? Mi a baj ezzel a filmmel?

Utána elég sok kritikát olvastam és hallgattam végig, de egy olyan sem volt, amivel igazán egyet tudtam volna érteni.

Mi a baj a Marvel kapitánnyal?

Az egyetlen valid point talán az volt, ami a CG-t kritizálta, mert ugyan Samuel L. Jackson visszafiatalítása áll-lepottyantósan parádés lett, szegény Marvel kapitány (és a haja) néha úgy mozgott, mint egy videójáték karakter... és nem is az újabb játékokból.

Se azokat nem értettem, akik a zenét kritizálták, se azokat, akik a történet felépítését. A zene különösen kedves volt a számomra, hiszen a 90-es években voltam gyerek. Volt néhány ügyes átvezetés a háttérből a jelenetbe, és a Just a girl tökéletes bunyó-szám, akárki akármit mond.

Értetlenül álltam azok előtt a kritikák előtt is, amik Brie Larsont becsmérelték. Akadt, aki azt mondta, hogy enerváltan játszotta a szerepet, mintha unatkozott volna. Mások szerint, a karakter maga volt uncsi. Én kifejezetten bírtam, hogy rezzenéstelen arccal, vagy arrogáns félmosollyal lökte oda a szarkasztikus megjegyzéseit (ahogy azt kell).

Megint mások azt mondták, hogy igazi Mary Sue, akinek semmi hibája nincs. Really? Ugyanazt a filmet néztük? Vagy ti nem egy öntelt, kicsit erőszakos és hirtelen, nagyon makacs és bosszantó, de azért a végletekig elszánt és jószándékú nőt láttatok? Mert én láttam meggondolatlanságot, hirtelen ítéletet, önhittséget, és bár ezek nagy részét személy szerint nem tekintem hibának, azt hiszem, a legtöbb ember szemében mégis annak számítanak.

Valahol akkor kezdett egy kellemetlen gyanú kaparni a homloklebenyembe, amikor először olvastam azt a kritikát, hogy Fury-t kiherélték a filmben. Tudniillik, én bevallottan feminista vagyok. Nem az a hangos-harcos fajta, aki pasi-terpeszkedés miatt hisztizik, csak az a "légyszi, ne kelljen már bizonygatnom, hogy tudok tolatva parkolni csak azért, mert mellem van, köszi"-típus. Szóval, én is azok között voltam, akik felnyögtek, amikor az első trailerben a her heróra változott. El is könyveltem magamban, hogy na, még egy.
.

Női szuperhősök

Én is láttam a Wonder Womant. Sajnos moziban, mert így nem volt menekvés, pedig a film felénél már hosszúakat pislogtam. Ez megint egy unpopular opinion lesz: nem szerettem azt a filmet. Nem tartom rossz filmnek, szerintem olyan 4 csillagos az 5-ből, de úgy rakták össze, hogy minden tíz percben irritáljon egy picit. Arról nem is beszélve, hogy a főszereplő, Diana olyan lapos karakter, hogy még Gal Gadot is gond nélkül játszotta el, gyakorlatilag nem kellett hozzá különösebben színészkednie.

De most komolyan, mondjatok róla két tulajdonságot! Naiv, ez egy.... És? Öh, jóhiszemű? Az mondjuk szinte szinonima a naivra. Talán... önfejű egy kicsit? Talán, de itt már azért, érzitek ugye, hogy eléggé szenvedek. És aztán bumm, elveszíti a hatalmas illúzióit az emberiségről, akikről egy hete tud. De azért a szerelem összejön neki! (Még ha a csávó fel is robban) Mert nincs olyan, hogy a filmben van egy szexi csaj, és nem erőszakolunk bele az életébe egy férfit, hiszen nők, főleg, ha miniszoknyában állnak a golyózáporban, nem létezhetnek csak úgy önálló individumként. (Ez amúgy inkább retrospektíven bosszant, a filmben nem zavaró).

És ez a sok minden, ami miatt a feministának bélyegzett Wonder Woman simán lecsúszott az emberek torkán, és csak a legidiótább hímsovinisztákat akasztotta ki. Ez a sok minden az... valamiért úgy érzem, éppen ez az oka, hogy a Marvel kapitány megakadt azokon a torkokon.
.

Az én feminizmusom

A Marvel kapitány ugyanis egészen máshogy feminista. Nem arról van szó, hogy ő egy nő a harcmezőn. Persze benne van a narratívában, hiszen Carol egy olyan pilóta, akit nem engedtek harcközelbe, ezért kötött ki a géptesztelésnél. De a kulcsjelenetnél - amit sajnos ellőttek a trailerben, pedig sokkal epicebb lett volna, ha nem teszik -, amikor újra és újra feláll, nem azt mondja, hogy nő vagyok. Azt mondja, hogy ember vagyok.

És ez az én feminizmusom. Pont ez. Először arra gondolj, amikor rám nézel, hogy ez egy ember. Egy ember, akinek megvannak a saját dilijei, akinek vannak jó és rossz tulajdonságai, és boldogulni akar a világban, mert meg akarja valósítani önmagát. Ahogyan minden ember.

Kezdenek kellemetlen asszociációim támadni akkor, amikor elhangzik az a szó, hogy nő, mert a politikai kommunikáció szerint lassan nem vagyunk mások csak gyerekpottyantó gépek, akiknek be kell teljesítenünk a női princípiumot, vagy mi. És ha véletlenül valaki leírja egy cikkben, hogy szeretne ugyan gyereket és családot is, de nem ez az első szempont, enélkül is teljes az élete, és ez csak még teljesebbé tenné a megfelelő partnerrel... akkor kommentben szét akarják verni a fejét egy baseball ütővel, és 13-an mennek tapsolni az illetőnek hozzá. Aki leírta ezt a cikkben, az én voltam. A kommentelőknek nem emlékszem a nevére szerencsére.

Nem érdekes, már vastag a bőröm. De a kérdés azért megfogalmazódik bennem: akkor is így nyilatkoznának Carolról, ha férfi lenne? Ha a trailerben Dr. Strange mondaná azt, hogy "de akkor még nem voltam itt én". Akkor is mindenki ki lenne akadva?

Mert azok a tulajdonságok, amikkel ezt a nőt felruházták, hagyományosan férfiasak: arrogancia, önhittség, hirtelenség, erőszakosság... De az az igazság, hogy ezek emberi tulajdonságok, és nem férfi jellegek. Miért van az, hogy egy férfi karakter ezektől badass és menő. De egy női karakter legyen csak naiv, szereleméhes és törődő. Na jó, lehet közben golyóálló is, nem bánjuk.

Szóval annyi hiszti után, hogy nincsenek jól kidolgozott női karakterek, most itt van egy (sőt, igazából kettő), aki annak ellenére is jól megragadható karakter, hogy konkrétan a sztori felében nem emlékszik a múltjára, de nem kell nekünk, mert túl férfias, és még miniszoknya sincs rajta, mint Supergirl-ön. Jó lenne, ha nem ez lenne a fő oka annak, hogy emberek nem szeretik ezt a filmet, de hiába nem fogalmazza meg senki ezekkel a szavakkal az aggályait, én mégis úgy érzem, hogy ott van a sorok között, na.

És rosszul esik.

Szerintem mind a kettőnek van hely.

A nők sem csak egyfélék tudnak lenni.

Az emberek is sokfélék.

Mindenki első sorban ember, és minden más, ami elválaszt minket - nem, bőrszín, szexualitás, vallás, politikai hovatartozás - csak másodlagos.

Én szerettem a Marvel kapitányt.

.

Ti hogy voltatok a filmmel? Ha tetszett, gyertek fanolni velem, légyszi! Ha nem tetszett, miért nem tetszett? Kíváncsi vagyok mindenki véleményére!

.