Top 5 kedvenc könyv +1

Visszakaptam a kihívást, ilyen a karma, így elhoztam nektek én is az 5+1 kedvenc könyvemet. Plusz egy, mert sosem ment jól a szabályok betartása. Ebben a tekintetben Harry Potterre és Percy Jacksonra is erősen hasonlítok, de kettejük közül csak egyik kapott helyet ebben a felsorolásban.

Az elvesztegetett perceket külön köszönöm Riley E. Raines-nek, aki volt szíves visszadobni nekem a kihívást. Őszinte hála érte. NOT

1. V. E. Schwab - Vicious (Viszály a magyar kiadásban)

Eli és Victor elcseszték, nem egészen így tervezték, nem ezt akarták. Például nem akarták, hogy bárki is meghalljon, de mégis így sikerült. Most már szupererejük van. De mi van akkor, ha szupererőt adsz két amúgy is törött embernek. Hát nem lesz belőlük szuperhős. Legfeljebb szupergonosz.

"De ezek a szavak, amelyekkel mások Victor körül dobálóztak – emberek, szörnyek, hősök, gonosztevők -, mind puszta szemantika. Hívhatja magát valaki hősnek úgy, hogy közben több tucat embert gyilkol meg. Valaki mást gonosztevőnek bélyegeznek, amiért megpróbálja megállítani. Számtalan ember volt szörnyűséges, és számtalan szörnyeteg ismerte a módját, hogyan viselkedjen emberként."

Ez a történet a csúcsa mindennek, amit szeretek egy sztoriban. Tele van szürke (feketébe hajló), de mégis szerethető karakterekkel, akiket az írónő úgy ad át, hogy néha, kellemetlen pillanatok erejéig megérted a gondolkodásmódjukat. Nagyon-nagyon borzongató érzés, amikor logikusnak találod egy szociopata látásmódját. Melyik a jó oldal? Kinek szurkolj igazából? Azt hiszed, tudod, de aztán minden megfordul, és lehet, hogy a másik oldal sem annyira rossz? Imádtam a rivalizálást a főszereplők között. Imádtam Victor Valet - lehet, hogy őrült, lehet, hogy nem jó ember, de akkor is. És imádtam, ahogy Victoria leírta ezt a történetet, a temetőben fütyörészős kezdő jelenettől a kacifántosan csavart történetvezetésen át az utolsó "összecsapásig".

"Victor megigazította a vállára vetett ásókat, majd óvatosan átlépett egy régi, félig a földbe süppedt sír felett. Ballonkabátja finoman hullámzott, végigsöpört a sírkövek tetején, ahogy Victor dudorászva keresztülvágott a Meriti Temetőn."

Direkt nekem írta. Ennyi.

 2. Maggie Stiefvater - Raven Cycle

A Raven Cycle egy különös, atmoszférikus, borzongató sorozat, négy furcsa fiúról és egy még furcsább lányról, ötük barátságáról, egy halott walesi királyról, egy önálló életet élő erdőről, álmokról és rémálmokról, no meg autókról. Na, jó, egy kis szerelem is van benne, nagyítóval megtalálható a harmadik-negyedik kötet környékén:)

"Az az általános nézet, hogy az idő, csakúgy, mint a történetek, nem egyenes vonalú… az idő óceán. Ha nem találod meg azt a konkrét pillanatot, amit keresel, lehet, hogy kijjebb kell merészkedned."

Ez a sorozat nagyon lassan indult be, az első kötet feléig abban sem voltam biztos, befejezem-e, de a második könyvben szárnyra kap a sztori, és utána meg sem áll az utolsó kötetig.

"Ronan Lynch tekintete olyan volt, mint a talpad alá sikló kígyó. Mint a párnádon felejtett gyufa. Mint amikor az összeszorított ajkaid közül kiserken a véred."

Maggie Stiefvater írói stílusa nagy hatással volt rám. Ez a nő gyönyörűen bánik a nyelvvel, élmény olvasni a sorait, néha olyan, mint egy prózavers. Jó, kicsit túlzok, azért ez minden irányból egy ifjúsági könyv, de abból kifejezetten igényes. A témák, amiket felvet mind nagyon közel állnak hozzám. Szeretem, hogy nincsenek jó vagy rossz karakterei, csak karakterei. Belemászunk az antagonisták fejébe is, és néha szinte meg is értjük őket. Szeretem, hogy Blue családja ilyen hangsúllyal szerepel a sztoriban. És azt is szeretem, ahogyan a feszültséget kezeli. Néha nagyon para volt este olvasni ezeket a könyveket. Nem az, hogy ijesztőek, de.... para, na.

3. Rick Riordan: Heroes of the Olympus

Ezt a sorozatot a Percy Jackson és az Olimposziak ismerete nélkül egy kicsit nehézkes olvasni, de nem lehetetlen. Percy Jackson eltűnik, az istenek háza táján megint áll a bál, és közben a bal szélen egy új, sokkal nagyobb és ősibb veszély éledezik, ezért újra a héroszokra van szükség, hogy megoldják a helyzetet, de nem csak a görögökre... Valahol, eldugva létezik ugyanis egy másik tábor is, amit római hősök népesítenek be, és a két csoport között történelmi viszály áll fenn.

"I am Nico di Angelo, son of Hades. I can control the shadows. They do not control me."

Valószínűleg azért szerettem jobban ezt a sorozatot, mert a főszereplők nem 12 évesek:D Na, jó, meg azért, mert az E/3 jót tett neki. Egyrészről mindenkinek a fejébe beleláthatunk, és mivel 7 fős az Argó 2 legénysége ez nem hátrány. Ahogy az sem, hogy E/3-ban kevesebb lehetőség van a hülye poénokra. A sztori így is őrülten vicces marad, de több komoly témát is érint, és így jobb lesz az egyensúly. És persze Leo és Nico. Nicót a 4. PJO kötet óta imádom, és hozza a formáját itt is. Jó témák, jó poénok, izgalmas kalandok. Kell ennél több? Nem mindig. Ez a sorozat pont annyit tud, amennyit ígér, de azt nagyon tudja.

4. Philip Pullman - Az Úr sötét anyagai trilógia

Bocsássátok meg, ha erről nem írok összefoglalót, de voltam vagy 15 éves, amikor olvastam. Emlékszem, hogy nagyon komoly hatást gyakorolt rám. A mai napig tartom magamat ahhoz, hogy ez nem egy gyerekkönyv. Olyan kegyetlen témák vannak benne, olyan megoldások, olyan kemény valláskritika, hogy olyat még nem láttam middle-grade fantasynál.

"Az emberiség egész története nem egyéb, mint a bölcsesség harca az ostobasággal."

Ez volt az első könyv, aminek sírtam a végén. Ez volt az első könyv, ami után könyv-másnapos voltam. És ez volt az első olyan könyv, aminek spoiler nem volt happy end a vége /spoiler. Bátor volt, és érdekes, és imádtam.

5. Benjamin Alire Sáenz - Aristotle and Dante Discovers the Secrets of the Universe (magyarul is valami hasonló)

Ez egy szép történet, egy könnyen olvasható, gyors történet. Egy szívet tépő, mély történet. Mesél két fiú hirtelen barátságáról, amiről kiderül, hogy talán sokkal több is barátságnál. Családi titkokról, és elnyomott érzésekről. Szeretetről és elfogadásról. Az élet és az univerzum legfontosabb dolgairól.

"Egy korlát húzódott köztem és a világ között, és egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy a világ igazából sosem akart engem, és most kihasználja a lehetőséget, hogy megszabaduljon tőlem."

Ez a könyv azok közé tartozik, amiket egy ültömben olvastam ki. Megjött a postán, belelapoztam, és elolvastam az első fejezetet, ahogy minden új könyvemnél, pár órával később pedig becsuktam és letörölgettem a könnyeimet. Sosem sírok könyvön - ez kivétel. Ritkán olvasok egy ültő helyemben 300 oldalt - ez kivétel.

Végtelenül egyszerűen megírt sorok. Lényegre törő nyelvhasználat, pörgős párbeszédek, mégis, talán pont az egyenessége, az őszinte miatt ér el az ember szívéig.

+1 Isaac Marion - Eleven Testek

Rómeó és Júlia zombikkal - szólna az egyszerű és gyors összefoglalás. De ez a könyv sokkal több ennél. Okos kritikája a modern társadalomnak. A világvége perspektívájából szemléli, hogy mi az, ami igazán fontos. Az író pedig gyönyörű gondolatokat bujtat el a zombija fejében. Egyes sorai örökre velem fognak maradni, és erre egyáltalán nem számítottam volna egy zombis love storytól.

"Azt akarom, hogy nyíljanak meg a bordáink, találkozzon a szívünk, olvadjon össze. Hogy a sejtjeink élő fonatként tekeredjenek egymás köré."

És igen spoiler a szerelem megmenti a világot, mert az érzelmektől a zombik újra emberek lesznek. /spoiler De azért láttunk már ennél nagyobb marhaságot. A történet nem váltja meg a világot, de ha van pár szabad órád, ez a könyv megér egy olvasást. Komolyan. Használtan 500 pénzért utánad vágják. Tegyél vele egy próbát!

"Vajon milyen szaga volt a világnak új korában, évszázadokkal az első gyárkémények feltűnése előtt? Csalódott vagyok, de el is bűvöl, hogy sosem tudjuk meg biztosan, hogy hiába a történészek, a tudósok, a költők minden erőfeszítése, vannak dolgok, amiket egyszerűen sosem tudhatunk meg. Milyen volt a világ legelső dala? Milyen érzés meglátni a legelső fényképet? Ki csókolta az első csókot, és vajon jó volt-e?"