Írj klisét! kihívás - 1. kör: reggeli rutin

Riley E. Raines, a Trizanton pilótái című ifjúsági sci-fi írója új kihívást indított a blogján, ami arra bíztatja az írókat, hogy menjenek szembe az írástechnikai dogmákkal, és írjanak klisét! Klisét, de jól! Én nagy rajongója vagyok az írástechnikának, de nagyon rosszul megy a szabályok követése (hahó, Mardekáros jelentkezik!), így úgy döntöttem, teszek egy próbát, hátha tudok nem klisés klisét írni:)

Már megint... már megint! Riley, hát komolyan! Nem lehet bírni veled?! XD

1. heti kihívás: 

A reggeli rutin

Indíts egy regényt azzal, hogy a főszereplő felébred álmából! 

1. pont: írd meg rosszul! 

2. pont: írd meg jól! Legyen érdekes, izgalmas, olyasmi, amitől megdobban a szíved!

3. pont: másold be a kedvenc, az adott heti kihívásnak megfelelő regénykezdésedet!  (ide nem ér sajátot hozni)

1. pont:

Lana riadtan ült fel az ágyában. Az álom még hosszan remegett pillái mögött, ahogy sorra vette a szaggatott lélegzeteket. Vadul zakatoló szíve csak lassan csitult a szörnyű álom után.
Ahogy körbe nézett, megnyugtatta szobája ismerős látványa. A könyv, amit este olvasott, nyitva hevert az éjjeli szekrényén, a ruhái pedánsan, összehajtva ültek a széken. A számítógép kék ledje világított, jelezve, hogy csak hibernálva van, bármikor újra elindíthatja, és kapcsolódhat a világhoz; nincsen egyedül.
Az ablakon át félkör-pászmát rajzolt a szürke szőnyegre a hold sápadt fénye. Mélyen beszívta a levegőt, és lassan eresztette ki. Csak egy rémálom volt. Már vége.


2. pont:

Valahol a távolban vonatkerekek kattogtak egy sínen, és olajozott alkatrészek sikítottak fel, ahogy elcsúsztak egymáson. Valahol a távolban egy hangosbemondó jelentette be a Detroitba tartó járat indulását, és a bőröndöket szállító kiskocsik kerekei gyorsabban szántották a repedezett betont. Valahol a távolban delet ütött egy óra.
Mackenzie ekkor fordult a másik oldalára, kényelmesen fészkelődött el durva szövésű takarója alatt, és csak fél füllel értesült róla, hogy a 10-es vágányra gyorsvonat gördült be Lensing felől. A karcos L-betű hosszan remegett a levegőben, és addig-addig csiklandozta a fülét, amíg már az egész agyában ott zsongott a szó: Lensing!
A szeme kipattant, ahogy felült a szűkös párkányon. A színes üvegablakon át egyenesen az arcába sütött a fény.
- Csessze meg!
Óvatosan átpillantott a szegély fölött. Messze alatta már pezsgett az élet. Piros sipkák rohangáltak fontosnak tűnő csomagokkal, fekete öltönyök sorakoztak egymás mögött, mint a gyaloghangyák, és vonatok gilisztái tekeregtek a vágányoknál.
A központi óra mutatója átbillent a tizenkettesen.


3. pont. (ugyan nem első fejezet, hanem második, de így mutatkozik be a főszereplő a Harry Potter első kötetében)

Pedig Harry Potter ott lakott. Pillanatnyilag épp aludt, de már nem sokáig volt nyugta, mert nénikéje, Petunia akkortájt kelt fel. Harry számára nagynénje rikácsolásával kezdődött minden nap.
- Egy-kettő! Ébresztő! Kelj fel!
Harry felriadt. A néni újból kopogott az ajtón. - Kelj fel! - rikácsolta, és elindult a konyhába.
Harry hallotta nénikéje távolodó lépteit, majd kisvártatva a tűzhelyre rakott serpenyő zaja ütötte meg a fülét. Hátára fordult, és megpróbálta felidézni az álmot, amiből a néni kiabálása kirángatta. Szép álom volt. Egy repülő motorbicikli is szerepelt benne. Harrynek az a furcsa érzése támadt, hogy máskor is álmodta már ugyanezt.