Maggie Stiefvater: Író, emeld fel a tekinteted!

Napi írói bölcsesség:3 A fordítás forrása Maggie tumblere. Tanulságos kis cikk, nem csak íróknak, hanem az élet minden területén:)

Ma – meg úgy minden nap – a twitteren Bizonyos Szerzők Karrierjéről és Bizonyos Szerzők Hírnevéről folyt a csevegés meg a vitatkozás, és arról, hogy megérdemlik-e azt. Néhányan kitartóan hajtogatták, hogy ez a csevegés meg vitatkozás tulajdonképpen nem más, csak féltékenység. Mások kitartóan hajtogatták, hogy nem csak féltékenység.

Hát álljon itt az én véleményem is: az írói karrier olyan, mint a versenyautó vezetés.

Nem vagyok nagy autóversenyző, mert rájöttem, hogy nem a diadal érdekel igazán, hanem az, hogy magamat legyőzzem, és úgy fest a szervezett sportnak nem ez a fő célja. De ültem már versenyautóban, és hajtottam már versenypályán, és sokórányi gyakorlatom van a 100 km/óra fölötti tempóban. Elég ahhoz, hogy tudjam, az írói karrier sokban hasonlít a versenyautó vezetéshez.

Az egyik első dolog, amit a versenyautózás minden ágában megtanítanak, hogy emeld fel a tekintetedet. Ennél feljebb! Még feljebb! Ne nézz a műszerfalra, mert akkor nem fogod látni, mi történik az úton! És ne nézz a közvetlenül előtted fekvő útra se, mert akkor nem fogod látni, hogy a kanyar, amibe belehajtasz, egy újabb kanyarban folytatódik, és mindkettőt magadnak köszönheted majd. Olyan magasra emeld a tekintetedet, hogy a lehető legmesszebbre elláss az úton, és ODA nézz. Csak akkor tudod eldönteni, hogyan jutsz el a legkönnyebben a célodhoz, ha a legeslegtávolabbi ponton tartod a szemedet.

(Egyébként ez egy nagyon jó tanács a hétköznapokra is, ha kormány mögé ülsz)

Az írói karrier is pontosan ilyen. Használd a perifériás látásodat, hogy észrevedd a hétköznapokban feléd tartó akadályokat, de ne felejtsd el, hogy minden egyes döntésed közelebb vissza ahhoz a legeslegtávolabbi ponthoz, amit el akarsz érni. Ne felejtsd el, hogy minden kis siker és bukás, csak egy kormány mozdulat, vagy kitérő manőver a valódi lényeg felé vezető úton.

És van még valami, amit el szoktak mondani ezzel kapcsolatban: ne nézd az előtted haladó embert! Ha van előtted egy másik sofőr, hajlamos vagy a lökhárítóját figyelni, és az ő pályáján venni a következő kanyart. De tudod mit? A legjobb, ami ilyenkor történhet, hogy pontosan ugyanúgy fogod venni a kanyart, mint ő. Szóval, ha rossz felé fordul, te is rossz felé mész. Sosem fogod megtudni, hogy volt-e jobb út, gyorsabb út, menőbb út, vagy egy olyan, ami közben hatalmas kést festhetsz az autód oldalára, és hangosan bömböltetheted a finn rappet.

Szóval úgy tartja a mondás, sofőr, emeld fel a tekinteted: nézz el az előttetek haladó autó fölött! Csak annyira vegyél tudomást róla, hogy ki tudd kerülni, amikor találsz egy jobb utat, és el akarsz kanyarodni.

Ne figyeljetek más írókat! Emeljétek fel a tekinteteteket! Engem nem érdeke, hogy x vagy y a-t vagy b-t csinál. Mi köze ennek hozzám? Én a saját célomon tartom a szememet, és semmi más nem számít.

Maggie csak Maggie-vel versenyzik. Ti kivel vetélkedtek?